A Szög Nyomában Történelmi Lovastúra 5. napján az utolsó Fejér megyei állomásukon találkoztam a Bakonyi Poroszkálókkal. Mány határában, Koczka Béla tanyáján pihentek meg a portyázók, itt rendezték be esti szállásukat. Csepin Pétert, a lovascsapat vezetőjét kérdeztem az eddig átéltekkel kapcsolatban.

Hogyan fogadtad a hírt, amikor Nagy Géza, a Regnum Fest főszervezője felkért a Portya lebonyolítására?

Nagy megdöbbenéssel, mert azt hittük, hogy Nagy Géza kiment Svédországba, és onnan már csak milliárdosként fog hazajönni. Géza egyébként a keresztfiam is. Ezért nagyon szurkoltam neki, hogy ez a terve teljességgel kivitelezhető legyen. Mindig nagy tervei vannak. Általában zseniális az a dolog, amit megálmodik.

Gézával nagyon régóta dolgozunk együtt, sok meglepetést okozott már nekünk. A zseni emeli a talajt, amin áll. Csak Géza nem áll rajta, hanem általában repül felette. Ez szokott néha gondot okozni mindannyiunknak.

És mik a zsenialitásának pozitívabb oldalai?

Szabolcs, történelmünk egyik legkiemelkedőbb helyszíne, mely 1092-ben alkotmányozó országgyűlésnek adott otthont. Ám az évszázadok múlásával a település feledésbe merült. Holott a hét törzsnek is ez volt az egyik szállásterülete. Felülről a Zemplén, valamint a Tisza és a Bodrog védi, az egyik legkomplexebb földvárunk működött rajta évszázadokon át.

Mikor változtak az idők, és az ideológiák is eljutottak odáig, hogy minden ember egyforma, sőt minden tulajdon közös – utalok itt a kommunizmusra – innentől kezdve nincsen rendes gazdája a várnak. Szabolcs nem csak feledésbe merült, de enyészetnek is indult.

Itt jön képbe Géza, aki ott megértette, hogy egy ilyen helyszínnek meg kell kapnia az azt megillető figyelmet. A semmiből létrehozott egy íjászversenyt, az ország egy olyan részére, amelyik nehezen megközelíthető és teljesen elfeledett. Nagy Géza bekapcsolta a fényszóróját és megvilágította ezt a helyszínt. Többszáz ember jött el arra az íjászversenyre, amit ő hívott életre.

Majd Géza mellől ezt kiszervezték. Álmodott mást. Létrehozta. Majd szintén mások, sokkal rosszabbul megcsinálták helyette. Sokszor esik ebbe a csapdába. Ez nem az ő hibája, egyszerűen elnyomják.

Nagyjából ekkor jött a Regnum Fest terve és nem sokkal utána a koronavírus.

A Regnum Fest felvezetése lett volna a Szög Nyomában Történelmi Lovastúra. A pandémia okán minden egyes tevékenységet, amely során a hagyományőrzéssel foglalkozók valamit letehettek volna az asztalra, egyszerűen lehúztak a porondról. A Regnum Fest lett volna az első olyan alkalom 2020-ban, amely többszáz hagyományőrzőt, újrajátszót, kísérleti régészt szólított volna meg. A 150 meghívott harcos helyett majdnem 400-an jelentkeztek be erre a rendezvényre.  Az esemény el lett napolva tavaszig. Ám nem látjuk biztosan, hogy május végéig tényleg realizálódhat-e a fesztivál. Annyi bizonyos, hogy a borfesztiválokat és balatoni szezont elkerüli a koronavírus. Ám azokat a dolgokat, melyek ma csak egy szűk rétegnek fontosak, le lehet húzni a táncrendről.

Egyedül a Szög Nyomában Történelmi Lovastúra maradt meg a Regnum Fest 2020-ra tervezett jelentős programpontjai közül.

Nekünk ez a fontos. A Bakonyi Poroszkálóknak és a helyi hagyományőrzőknek, aki az út során csatlakoznak hozzánk, ezek a dolgok ugyanolyan fontosak, mint az ország nagyrészének egy Balaton Sound vagy egy O.Z.O.R.A. Fesztivál. Mindannyiunknak van családja. Gyermekeink számára egy olyan hazát szeretnék örökül hagyni, amely úgy élhető, hogy nem hajlított, eltört gerinccel, vagy gerinc nélkül kelljen létezni benne.

Meghúzták a vonalat. A Regnum Fest egy zenés-táncos rendezvény lett volna több mint 500 fővel. Regnum Portya nem rendelkezik minden megállóhelyen nagykoncerttel. Így mi megyünk. Lovaink készen álltak a feladatra. Az itt is résztvevő lovak nagy része járt a limanovai portyán, lementek az Isonzo mellé is. A csapat szintén egy összeszokott brigád. Két külsős tag van velünk, akiket érdemesnek tartottunk meghívni és el is fogadták az invitálást. Úgy érezzük, hogy teljességgel a Poroszkálók részét képezik. Igyekszünk a felmerülő problémákat közösen orvosolni. Megoldást keresünk, nem új problémát.

A Portya 5. napjánál tartunk. Visszatekintve mik voltak az eddigi út legemlékezetesebb élményei és kalandjai?

Augusztus 20-án indultunk. Aznap szinte mindenhol falunap volt. Rengeteg ember üdvözölt minket, hívott be magához, hogy frissítővel vagy étellel lásson el bennünket. A Balatonon sajnos már nem tudtunk simán átkelni. A kompra nem léphet ló, csak lószállítóban. Ez nehézséget okozott, mivel most mozgatnunk kell magunkkal a szállítókat is. Ez elvileg könnyítené a dolgunkat, ám valójában végtelenül visszafogja. A fejlődés az visszafejlődés. Számomra a legkellemesebb túrák, amikor csak lovasok mennek és a felszerelés a lóra van málházva. Ebben az esetben ezt nem tehetjük meg. Több korszakot képviselünk. Vajda Márknak van egy teljes páncélzata. Azt nem várhattuk el senkitől, hogy fogjon be egy korabeli szekeret és azt hozza végig velünk. Gyorsan haladunk, napi 40-50 kilométert hagyunk magunk mögött, szekerekkel ez nehéz lenne teljesíteni.  

Hogyan látod a ló szerepét a mai modern világunkban?

Mivel Szent László paripájának, Szögnek nyomában járunk, a mindenkori magyar katonalónak próbálunk emléket állítani. A lónak a mai napig is lehetne szerepe a hadviselésben. Láthattuk, hogy az amerikaik Afganisztánban újra lóra kellett szálljanak – gondolok itt a 12 katona című filmre, aminek valós alapjai vannak. Ha a mai Magyarországon, akár a határvédelemben, akár járőrözésben, akár csak prezentációs céllal megjelenik a magyar lovas, abból rossz nem sülhet ki. Pláne, ha lovas nemzetnek tartjuk magunkat. Úgy érzem, még mindig azok vagyunk. 30 éve járom a világot lóháton. örömmel tölt el, hogy egyre több helyen látok lótartókat. Az autósok is sokkal jobban figyelnek ránk, mint 20 évvel ezelőtt. Akkor még teljesen urizálásnak tartották azt, ha valaki lovagolt. Most pedig normális tevékenységnek tűnik.

Mik a nehézségei egy ilyen portyának? A csapat nagyrésze ettől sokkal nagyobb és embert próbálóbb portyákat is megjárt már, ám jelen pillanatban mik tudnak gondot és nehézséget okozni?

Az urbanizáció. Vannak, akik, ha kapnak vagy vesznek egy földterületet, azt úgy kerítik be, hogy egy útba belerakják a kerítésüket. Majd ezt nekünk úgy kell megkerülni, hogy ahhoz alpintechnika kelljen, esetleg barlangászokat legyen szükséges kihívni. Ez meg tudja keseríteni a lóháton haladó mindennapjait. Sok helyen van villanypásztorozva a terület. Ez nem nagy gond, mert többnyire az állattartóknál van kapu rajta, lehet beszélni a helyi gazdával, át lehet haladni gond nélkül. Ám a területéről 100 kilométerre élő földtulajdonos teljesen lekerített birtoka komoly fejtörést tud okozni. Elég ha a napi útnak csak egy szakaszán van egy ilyen akadály, amit meg kell kerülni, az nekünk plusz 5-15 kilométert jelenthet.

Az aznapra kijelölt úticélunkat nem érjük el időben, a lovak fáradtabbak lesznek, át kell tervezni a logisztikát, az útvonalat. Ezek a bosszúságok kis empátiával és jószándékkal elkerülhetőek lennének.  Az autópályákon való átkeléshez a vadátjárók megtalálása sem egyszerű feladat. Ezek nincsenek jelezve a turista térképeken, így ezen feladat megoldására helyi vezető segítségére van szükségünk.

Ugye ez a probléma abból is adódik, hogy többnnyire nem országúton, hanem kertek alatt, földutakon, turista útvonalakon halad a Portya.

Szeretnénk a tájat befogadni, valamint azt is, ha lovaink nem a betonon ügetnének keresztül. Magyarország egy nagyon jól lovagolható terep. Ebből a tájból teleszívjuk magunkat egy egész évre. A csapat szinte minden évben legalább két hetet együtt tölt, lóháton.

Melyik lovatok a legnagyobb veterán, akiknek a legtöbb portya kilométer van a lábában?  

Az én lovam: Avar. Megkerülte az ezeréves határokat, járt Skandináviában és az Isonzónál. Beosztja az erejét, nyújtja a lépéseit.

Mit csinálsz, ha éppen nem portyázol?

Készülök a következőre.

 

Az interjút készítette: Mestellér János
Mány, 2020. 08. 24.