Gölöncsér Nóra

Gölöncsér Nóra

Gölöncsér Nóra

Oláh “Gölöncsér” Nóra egy eltűnő fönntartható világ jegyében kutakodva Hódmezővásárhely utolsó fazekasképzését végezte el. Párhuzamosan vágott bele az aktív tanyai életbe. 9 év alatt újabb és újabb értelmét fedezte fel a hagyományos és történelmi fogásoknak, technikáknak. Folyamatosan tanulja tisztelni azokat, egyszerűségükben rejlő nemességüket. A cserepei is ezt rejtik magukban. 5 éve kizárólag fával égeti ki a kerámiáit, folymatosan tanulja a technikákat és kísérletez velük.

Több idősebb fazekasmesternél is tanult, akiknek még volt lehetőségük elcsípni olyan mestereket akik éltek a 100 évvel ezelőtti világban amikor Hódmezővásárhelyen 450 főt foglalkoztatott a fazekasság. Mindemellett az országban Zalaegerszegtől Szegedig, Miskolctól Hódmezővásárhelyig kutatott múzeumokban, olvasott tanulmányokat. A dél-alföldi tanyavilágban az összetett közösségi, családi gazdaság mellett 5 darab fás-égetőkemencét épített, amelyek a bronzkortól a középkoron át egészen az újkorig használatban lévő kemencék jegyeit hordozták. Az Európában a kőkortól kora-középkorig használt égetőgödrökben is égetett.

A kerámiák készítési menetében nem használ villanyt, ezzel együtt jár, hogy jórészt az archaikus lábhajtányos korongon készíti az edényeket, illetve igény szerint kézfelrakással is. Rendelkezik egy földszinti koronggal is, mely a nem látható forgástengelyig megfelelhet a kora-középkor korongjainak.

Több hagyományőrző csapatnak készített pontos rekonstrkuciókat. Tagja török kori Altin Elma, illetve 9-10. századi Viharsarki Gorzsák hagyományőrző csapatnak is.

Ahogy még mestere emlegette az ő mesterét: “A fazekasságban csak az első 50 év a nehéz!”