10 évet szolgált belügyi szerveknél, motoros mentősként dolgozott. A Szög Nyomában Történelmi Lovastúrán késő középkori nehézvértesként vesz részt. Vajda Márk orvosdoktorral beszélgettünk.  

Eredetileg nem a Bakonyi Poroszkálók csapatának tagja vagy. Mesélnél a csapatodról és arról miként csatlakoztál mégis a portyához?  

A Bakonyi Poroszkálók vezetője, Csepin Péter által meghívott vendégként vehetek részt ezen a portyán. Eredetileg a Siklósi Sárkányos Lovagrend tagja vagyok. Péterrel két évvel ez előtt ismerkedtünk meg. A lovaglás hozott minket össze.

A Siklósi Sárkányos Lovagrend a XIV. század végének és a XV. század magyar katonai hagyományait próbálja életben tartani. Tehát Luxemburgi Zsigmondtól kezdve Hunyadi János és Mátyás idejét öleljük fel korban. Ekkor élte fénykorát a klasszikus nehézpáncélos hadviselés, mely nagyjából Mohács után, a lőfegyverek mind szélesebb körű elterjedésével ért véget. Három éve vagyok aktív a lovagrendben, de magát a csapatot immár 10 éve ismerem. Korábban is foglalkoztam ilyen jellegű tevékenységgel, ám a munkám és egyéb elfoglaltságaim meggátoltak abban, hogy kellő hangsúlyt fektessek a témára.

A történelem szeretete párosult a lovak és a lovaglás szeretetével, valamint alapvetően vonzódtam a fegyveres testületek és a katonai hagyományőrzés felé. Így öltött testet bennem a vágy, hogy megtapasztaljam, átéljem azt, milyen lehetett nehézvértesként lóra szállni. Ez egy teljesen más érzés, mint csak olvasni a páncélos lovagokról. Felvéve a vértet, abban ráülve a lóra egy teljesen új világ bontakozott ki előttem.

A Szög Nyomában Történelmi Lovastúra résztvevői. Balról: Körmendi Béla, Rácz Péter, Csepin Péter, Gerencsér Zsolt, Szabó László, Farkas Tamás, Bodor Szabolcs, Vajda Márk. Felvétel: Gyenes Csaba

Eléggé egyedi jelenségnek számít amit csinálsz, gondolok itt a nehézpáncélos lovas hiteles  megjelenítésére.

Korábban nem találkoztam a magyar katonai hagyományőrzők között ilyen jellegű tevékenységgel, ezért azt tűztem ki célul, hogy kissé szakítva a sztereotípiákkal, a Hollywood által közvetített lovagi képpel, szeretném megmutatni, hogy milyen volt, hogy nézhetett ki a Magyar Királyság fénykorában egy Kárpát-medencei nehézlovas. Ez ugye nem keverendő össze egy lovagi tornával, vagy a nyugati lovagi kultúrával, ami egy teljesen más világ. Azt szerettem volna bemutatni, hogy az akkor csatadöntő erőként használatos nehézlovasság, hogyan lovagolt, miként harcolt, milyen fegyvereket, vértezetet használt. Most ott tartunk, hogy ez a felszerelés többé-kevésbé a rendelkezésemre áll, és Péter megtisztelő felkérése nyomán ezt bele tudtuk illeszteni ebbe a Szent László zarándokútba.

Mikor állt össze a teljes felszerelésed, mennyi időd volt felkészülni rá, hogy ezen a túrán ebben a vértben vehess részt?  

Magyarországon katonai hagyományőrzés tekintetében nagy fejlődés ment végbe az elmúlt 20 évben. 2000 környékén, idestova 20 éve ültem először lóra. Amikor lóra ültem és kimentem a természetbe, elemi vágy fogott el az irányában, hogy vigyek magammal fegyvert. Ebben nincsen semmiféle indokolatlan agresszió. Egyszerűen úgy éreztem, ehhez a dologhoz ez hozzá tartozik. Ez akkoriban egy íj volt.

Az ember olvas, érdeklődik a történelmünk iránt, és elkezdi a dolgokat összekapcsolni. Akkoriban, ha valakinek volt egy nagyjából korhű kinézetű visszacsapó íja, fölhúzott valamilyen kaftánt, amit az az édesanyja megvarrt neki egy fürdőköpeny szabásminta alapján, és szerzett valahonnan egy néptáncos csizmát, akkor már egy egészen jól fölszerelt 10. századi lovasíjásznak érezhette magát. Én is innen indultam.

A felszerelésem jelenlegi formája mögött nagyon komoly munka áll. Jelentős kapcsolatrendszert kellett kialakítani annak érdekében, hogy például a lószerszám megfeleljen egy akkoriban használatos, lovat védő alkalmatosságnak. Például az én lovam hátulján van egy lelógó szíjas farmatring rendszer, ami a vágások ellen védi a lovat. Ez ábrázolásokon fönnmaradt, de ilyet senki nem csinált még korábban Magyarországon. Nem beszélve a nyeregről, ami ismét egy külön világ.  Érdekes történet, hogyan lett nekem 15. századi technikával készült csizmám, ami nem tartalmaz talpat. Nincsen és nem is lehetett neki gumitalpa. Nincs olyan jellegű alsó és fölső része sem, mint amit a mai csizmákban megszoktunk. Ebben nem úgy kell járni és lovagolni mint a mai modern lábbelikben. A megszokottól teljesen más kengyelben is lovaglok.

A vért úgy állt össze, hogy két évvel ezelőtt elmentem egy kedves páncélkovácsolással is foglalkozó barátomhoz, Szabó Péterhez, a Fekete Sereg tagjához. Kértem tőle egy sisakot. Ám miután ez megvolt, nekem kellett egy törzsvas is. És így tovább…

Bal oldalon: Albrecht Dürer A lovag, a halál és az ördög című rézmetszete 1513-ból.
Jobb oldalon: Dr. Vajda Márk a Szög Nyomában Történelmi Lovastúrán 2020-ban.

Menjünk bele a részletekbe. Milyen elgondolás alapján állt össze a felszerelés?

Nagyon kényesek vagyunk, mivel sokszor összekevernek bennünket mindenféle fantasy filmekben szereplő alakokkal, valamint a nyugati kultúrkörben jelen lévő Lancelottal és egyéb más figurákkal, akikhez semmi közünk nincsen.

A felszerelési tárgyaimnak olyanoknak kellett lenniük, mint amilyenek akkoriban a Kárpát-medencében előfordultak. Ezekben az időkben a német és az olasz műhelyekből kerültek ki hasonló funkciójú, de ránézésre teljesen más stílusú vértek. Rengeteg döntést kellett hoznunk, mielőtt ezeket a tárgyakat elkészítettük, annak tekintetében, hogy én milyen karaktert akarok megjeleníteni. Amiket a lovagi tornákon látunk, azok irgalmatlan anyagi háttérrel rendelkező főúri, főnemesi emberek felszerelései. Én azt az utat választottam, hogy egy akkori köz-nehézlovasnak a karakterét tudjam magamra ölteni, és hangsúlyosan nem egy lovagét. Ilyen katonából, ha jól tudom, Hunyadi Jánosnak Nándorfehérvárnál 600 lovasa volt, akikkel kitörésekor egészen a török tüzérségig mindenkit levágott. Nyilván mind a 600 nem lehetett főnemes. Ezek között jó pár zsoldos akadt. Akkoriban a Kárpát-medencében a nehézlovasság döntő többségét német és cseh származású emberek alkották. A sors érdekes fintora, hogy én magam is jórészt sváb felmenőkkel rendelkezem. Amellett, hogy teljes szívemből magyarnak érzem magamat, ez a hátterem még erősíti is ezt a karaktert.

Ha jól gondolom ezért is van német típusú, maximilian vérted?

Így van. Német típusú páncéllal rendelkezem. Páncélkovács barátom több ezer páncélt tanulmányozott át. Használja is a korabeli fogásokat, technikákat. Ugye ez egy működő páncél. Annak kellett lennie. Én nem díszpáncélt kértem, amit berakok a sarokba, hogy gyönyörködhessek benne.  Nem is olyat, amit felhúzok egy évben egyszer díszelegni, megyek benne három lépést a várudvarban, aztán valaki szedje le rólam, mert összeesek benne.

Elmondtam a készítőnek, hogy ebben nekem lovagolnom kell, ebben harcolnom kell. Egy majdnem négyméteres lovassági vívólándzsát kell tudnom kezelni. A végeredmények mindenképpen egy funkcionális páncélnak kell lennie. Mellőztük róla azokat a díszítéseket és ékítéseket, melyek egy főúri vagy egy torna páncél részei lehettek. Nekünk az volt a szándékunk, hogy egy harcoló, esetlegesen az itáliai és morvaországi hadjáratokat már megjárt katonának a felszerelését hozuk össze. Látszódjon rajta, hogy ez egy használati tárgy. Az én páncélom horpadt, helyenként rozsdás is. Az évek során egyre kopottasabbá válik. Természetesen gondozva és ápolva van, ám próbálom elkerülni, hogy összekeverjenek valamilyen díszelgő, vagy bemutatózó személlyel.

Indulás Somogyvárról. Felvétel: Mestellér János

Örök klasszikus kérdés: Aláöltözettel együtt hány kilo a vérted?

(nevetve) Igen, nehéz. Alul egy alsó ing felett egy gambezont, fegyverkabátot viselek. Ezek akkoriban lószőrrel voltak bélelve. Kimondottan vastagnak kell lennie, durva szövésű anyagból készült. Funkciója, hogy felfogja és eloszlassa az ütések erejét. Ez már eleve egy meleg, nehéz kabát. Mivel egy teljes testpáncélról van szó, így a lábamat is vért fedi. Ott egy hasonló gambezon nadrágszerűség van rajtam és egy hosszú, magasszárú bőrcsizma. Erre jön egy 10,2 kg-os sodronying. Ez alapvetően a vágás ellen véd. Azokat a helyeket kell takarnia, ahol az eresztékek miatt be lehetne vágni, szúrni a páncél alá. Mindezen rétegeket fedi a lemezvért. Mindenestől, fegyverekkel együtt 30-35 kg van rajtam.

Ám a súly a teljes testen eloszlik. Viszonylag jó mozgást tesz lehetővé, nem húz el semerre. Ám olyan problémákkal kellett szembesüljek, melyeket tényleg csak az lát, aki használja ezeket a felszereléseket. Például egy acélsisak az ember fején, bármennyire is alá van párnázva, bármilyen módon rögzíted, a ló minden egyes lépésnél a nyakcsigolyákra egy függőleges, hosszanti erőhatást gyakorol. Ezt kellő tapasztalat nélkül viselve, ha az ember nincsen tisztában a dolog anatómiai és mechanikai tulajdonságaival, akár pár nap alatt is elkerülhetetlenül nyaki gerincsérvet okozhat. Ez lássuk be, egy nem túl szórakoztató dolog. Nagy alázattal és nagyon komoly utánaolvasással szabad ennek csak nekivágni.

Mennyi időd volt felkészülni a túrára? Nem folyamatosan viseled a vértet, mint ahogy a többiek sem folyamatosan viselik könnyűlovas felszerelésüket. Mik a vértben való lovaglásból eredő tapasztalataid?

A páncél viselése és használata nem volt olyan szélsőséges, hogy vagy van vagy rajtam páncél, vagy nincsen. Azt gondolom, az akkori ember sem akart se lesérülni, se megnyomorodni, se hülye nem volt, nem kínozta magát fölöslegesen. Teljesen biztos vagyok benne, hogy például a sisakot csak a legutolsó pillanatban, az ütközet előtt vették föl, amikor arra valóban szükség volt. Hasonlóan a mai készenléti rendőrséghez, akik a sisakot csak akkor veszik föl, amikor ténylegesen már valamilyen veszélyes műveletbe kezdenek. Ha ez a szituáció nem áll fenn, a sisakot levetetik és pihentetik az állományt.

A páncél védelemnek fokozatai vannak. Mondok egy példát: Volt egy 16 kilométeres szakaszunk, ahol könnyítettem. Ez azt jelenti, hogy levettem a törzsvértet és a váll- és karvasakat. Sodronyingben és lábvasban, fegyverrel együtt 20 kg súlyt viselve lovagoltam. Azért is, hogy teszteljem a lehetőségeket és tudjam, milyen vértezettségi szinten milyen terhelés ér. A megnyitó napján nagyjából 5-6 kilométert lovagoltam teljes páncélzatban és fegyverzetben. Ez hozzávetőlegesen megfelel egy olyan szituációnak, amikor valahol csatába vonul a sereg. Ilyenkor bármelyik pillanatban megkezdődhet a harci tevékenység. Fárasztó és megterhelő volt, de nem annyira, hogy ha az ember kellően felkészül rá, adott helyzetben ne lehessen vállalni. Továbbá azokon a helyeken, ahol a történelmi hagyományaink iránti tisztelet ezt megköveteli, ott is teljes vértezetben lovaglok. Egyébként azokon a szakaszokon ahol nem szükséges, sem a lónak, sem az embernek nem tenne jót a folyamatos teljes vért viselése.

Vajda Márk könnyített vértezetben. Felvétel: Gyenes Csaba

Ha lesz legközelebb portya, amin alkalmad lesz részt venni, újra bevállalnád-e a vértes részvételt?

Úgy gondolom, aki ilyenre adja a fejét, nem egy-egy szezonra tervez. Egy ilyen vértnek és az ahhoz tartozó rendszernek az összeállítása nem csekély feladat. Nagyjából 2,5 éve tehetem meg, hogy gyakran üljek lóra. 20 éves álmom vált valóra, amikor idén márciusban saját lovam lehetett. Ez komoly felelősségvállalással jár. Az ember nem csupán pár hónapra esetleg 1-2 évre vesz lovat. Nálam a ló egyenlő a fegyveres hagyományok őrzésével. Ez egy hosszútávú történet. Anyagi és belefektetett energia tekintetében, mire az ember egy ilyen rendszert összerak, az nem egy gyors folyamat. Ellenben ha ez megvan, hosszú távra lehet vele tervezni. Célom, hogy ameddig erre fizikailag képes vagyok, hosszú éveken keresztül szeretném ezt, minél inkább minőségi tartalommal megtöltve, Magyarországon hitelesen képviselni.

Dr. Vajda Márk és lova, Lator közel 300 kilométert, Somogyvártól Visegrádig, a tervezett teljes portyaszakasz nagyjából felét teljesítette. Ám Latort kimerítették az út fáradalmai, hátát olyan mértékben feltörte a nyereg, hogy Márk augusztus 26-án azt a felelősségteljes döntést hozta, hogy ilyen körülmények között nem folytathatja az utazást.

Mestellér János